Szeretem a városom. A miénk. Közös a víz, a levegő, a szavak.
A víz mérgező, a levegő mérgező, a szavak is mérgezettek.
A városunk egy mérgező mocsárra épült.
Szivárog fel a mélyből, átitatja a talajt, szennyezi a forrásokat, a vizeket, a fákat, elönti az utcákat, befolyik az otthonokba, az ágy alá, beissza magát a koponyád belsejébe, megkeseríti a hétköznapokat, a hétvégi ebédet, elsodorja a barátaidat, elszínezi a jövődet, és az emberek pancsolnak. Nagyokat esznek, nagyokat isznak, te pedig levegő után kapkodsz. Ők fejest ugranak, lubickolnak, alámerülnek, felröhögnek, esznek-isznak, nagy levegőket vesznek. Te fulladozol és az emberek pancsolnak.
Messze innen, Norvégiában, 1882-ben.
Az előadás létrejöttét támogatta: Jurányi Ház, Pinceszínház, CEU, MU Színház és mindenki, aki támogatja a Freeszfe Egyesület munkáját
TOMAS STOCKMANN, fürdőorvos: Gloviczki Bernát
KATRINE STOCKMANN, a felesége: Cseke Lilla Csenge
PETRA, a lányuk, tanárnő: Kanyó Kata
PETER STOCKMANN, a bátyja, polgármester, a fürdő felügyelőbizottságának elnöke, MORTEN, a fiuk, 10 éves: Béres Bence
ASLAKSEN, nyomdatulajdonos, EJLIF, a fiuk, 13 éves: Urbán Richárd
HOVSTAD, a Népújság főszerkesztője: Pásztor Dániel
BILLING, a Népújság munkatársa, KIIL, Katrine Stockmann nevelőapja: Ujvári Bors
Fordította: Kúnos László
Zene, hang: Lelkes Botond
Díszlet: Bognár Eszter, Ferenczi Zsófi
Jelmez: Mosolygó Anna
Dramaturg: Kovács Blanka
Produkciós vezető: Molnár Fanni
A rendezőosztály vezetői: Bagossy László, Kovács D. Dániel
Rendező: Antal Bálint
MU Színház, Budapest, Kőrösy József u. 17, 1117
