Milyen érzés, mikor a társadalom csak egy tárgyként, egy érzelemmentes gépként tekint rád? Lehetnek-e egy cselédnek emberi vágyai? A maximalizmus okozhatja-e a munkavállaló vesztét? Hol van a cseléd lelke? Ódor Gergő a jól ismert Kosztolányi regényt, az Édes Annát vitte színre. A Freeszfe Egyesület előadása a Kugler Art Szalonban volt látható, egy fiatal társulat előadásában.
A darabot a színészek a „De szeretnék Kun Bélával beszélni…” (fülbemászó) dal eléneklésével kezdték, ezzel is utalva az adaptált könyv kezdő fejezetére. Bár Kosztolányi regényének keretes szerkezetét minden irodalomórán tanítják, az előadásban a könyvet záró jelenet már nem jelent meg utalás szintjén se. A dramaturgia és az időbeli korlátok számos más módosítást, szerepösszevonást is eredményeztek, ezek azonban szervesen belesimultak az előadásba.
De vissza a dalokhoz! Az előadás több pontján is ismert külföldi és magyar dalokat kezdtek el énekelni a színészek, Birta Márton zongorakíséretével. Ezek a betétek helyenként mosolyt csaltak az arcokra és a nyomasztó vég felé vezető utat is kellemesebbé tették. De a végéhez közeledve már az éneklés se eredményezett megkönnyebbülést: Édes Anna, mikor először törték szét emberi létének illúzióját, mint egy musicalbetétben, szívszorítóan énekelt, míg a többi szereplő azon aggódott, hogy „elromlott a cselédjük”. Ezzel Anna csak a közönséghez szólt, hiszen ők hallhatták csak meg a sirámait.
Regényadaptáció lévén, bizonyos történések átugrása, magyarázatul szolgáló információk megosztásának céljából a szereplők esetenként egyes szám harmadik személyben narrálták saját karaktereik hátterét, döntéseit. Ezt többször kimondottan szórakoztató módon sikerült megvalósítani, ami főképp a Movisztert és Elekest is játszó Birta Márton és Szacsvai István duójának volt köszönhető (utóbbi Patikárius Jancsi mellett Ficsort alakította). Szintén remek volt az Annát okítgató cselédek, Stefi és Etel kettőse, akiket szerepkettőzéssel az „úriasszonyok” megformálói, Tóth D. Zsófia (Vizyné) és Zilahy Anna (Moviszterné) személyesítettek meg. Vizy Kornél és Báthory kéményseprő szerepében Borköles Bence volt hol megmosolyogtatóan karót nyelt, hol kedvesen bumfordi.
A színészek, mint írtam, mindannyian feltűnően fiatalok, de szakmai rutinjuknak hála (mindegyikük arca ismerős lehet már más előadásokból) magabiztosan játszottak. Anna megformálója, Szaplonczay Mária kezdeti érzelemmentes, gépi játéka annyira hatásos volt, hogy szinte kiugrott a színről, mikor érzelmeket, emberi reakciókat mutatott.
A könnyed és szórakoztató felhangok ellenére a darab elkerülhetetlenül tartott a végső tragédia felé, amelyet azonban nem mutattak be a színen, a szereplők elmondásából, majd narrálás formájában ismertették azt a közönséggel. Ezzel a rendező célja világos: Édes Anna a közönség számára tiszta marad. Legemberibb tulajdonsága, amit láthatott a közönség, a szívfájdalma. De addig viselkedtek vele gépként, idomított állatként, hogy a végén a legembertelenebb cselekedetet választotta: a gyilkosságot. Vizyné passzív-agresszív viselkedése Annával, valós agressziót eredményezett.
A színházat is, mint oly sok más szórakozási formát, a helyszín választásánál/kialakításánál kettős cél vezérli: egyrészről a közönségét keretek közé helyezni, hogy csak a szórakozásra, előadásra figyeljen, a valóságot kint hagyja. Másrészről az előadás világába is be kell rántani a nézőt. Ódor Gergő rendező a helyszín választásnál utóbbira törekedett: a KuglerArt Szalonról elhittük, hogy ott éltek Vizyék, ott dolgozott Anna. A szobába bezsúfolódva, intim és szűkös helyről figyelhettük a történetet. A kényelmetlen érzés duplán igaz volt: szorongtunk a karfa nélküli székeken, miközben orrunk előtt történt a tragédia.
Az előadás leírásában ötletesen a piskóta receptje volt részletezve, amit a darab során Édes Anna fel is szolgált a többi szereplőnek. „Azt mondom, hogy nagyon is szereti a piskótát”, hangzott el az előadás egyik kulcsmondata. És nézőként is átérezhető volt a helyzet: olyan jóízűen ették a piskótát a színészek, és csak egy karnyújtásnyira volt a tányér. Szerencsére már a recept is megvan. Elronthatatlan.
Sári Csaba
KIemelt szöveg, akár rövid, akár hosszú.
