„Meglátja, Idácska, olyan boldoggá teszem, mennyire csak a mostani gazdasági viszonyok közt lehetséges.”

Szép Ernő a két világháború között, a gazdasági világválság küszöbén írta egyfelvonásos drámáját, melyet ritkán játszanak magyar színpadokon. A gyárban dolgozó munkáslány és a gyárigazgató fordulatokban és érzelmekben gazdag hatalmi játszmája, valamint a szerző rendkívül gazdag nyelvi világa pedig élesen megmutatja a két ember között zajló alá-fölérendeltségi viszonyok topográfiáját. És azt is, hogy száz év alatt nem sok minden változott. Legalábbis ami az embereket illeti.

Hol kezdődik a hatalmi visszaélés és hol szakad el a cérna az áldozatnál?

Mennyire lehet kiszolgáltatott egy fiatal munkavállaló az igazgatójának?

És mennyire kiszolgáltatottak a pályakezdő színészek a mai színházi környezetünknek?