The English version of the communication is available below.
a Freeszfe közleménye néhány alapítványi kuratóriumi tag lemondásáról
A Freeszfe közössége felhívja a nyilvánosság figyelmét arra, hogy a miniszterek kilépése az egyetemi kuratóriumokból nem elégséges az egyetemek független működésének helyreállításához. Fontos lépés, de önmagában csak szemfényvesztés.
A kuratóriumok szinte minden modellváltó egyetemen magukhoz vonták azokat a meghatározó hatalmi jogköröket, amelyeket korábban az egyetemi polgárság által demokratikusan választott szenátus birtokolt. Az intézmények autonómiája megsemmisült. Az alapítványi modell mindaddig nem biztosítja az egyetemek szabadságát, amíg a kuratóriumokat a kormány/miniszterelnök választja ki és bízza meg határozatlan időre.
Az alapítványi intézmények csak akkor felelhetnek meg a szabad, független, autonóm egyetem évszázados európai ideáljának, ha a kuratóriumokba az egyetemi polgárság jelöl és választ tagokat meghatározott időintervallumra. Továbbá, ha a megválasztott tagok az egyetemi polgárság erre kijelölt bizottsága által visszahívhatók, ellenőrizhetők és számonkérhetők. Mindaddig, amíg a kormány ezeket a feltételeket nem biztosítja, ameddig az egyetemeket működtető alapítványok kuratóriumi tagjait mindenféle egyeztetés és világosan megfogalmazott szempontrendszer nélkül jelölik ki, alig számít, hány miniszter mond le a mandátumáról. Helyükre ugyanúgy beültethetők elsősorban a hatalommal lojális, nem pedig az adott egyetem polgárainak érdekeit képviselő kurátorok.
– Közfeladatot ellátó intézmény költségvetésének nyilvánosnak és átláthatónak kell lennie, akkor is, ha működése nem vagy nem közvetlenül, esetleg nem kizárólag állami forrásból tartja el magát.
– A vonatkozó törvény nem köti ki a kuratóriumi tagok megbízatásának maximális időtartamát. Nem maradhat érvényben az a szabály, amelynek értelmében bárki – a felelősségre vonás és visszahívás esélye nélkül – élete végéig felelős pozícióban maradhat.
– Ameddig az egyetem gazdasági és szakmai életét teljeskörűen felügyelő alapítvány kuratóriumába a szenátus mindössze egyetlen képviselőt delegálhat, addig nem biztosított a szakmaiság megfelelő súlya a gazdasági és politikai érvekhez képest. A politikának, ideológiának továbbra sincs helye egy oktatási intézmény vezetésében, a szakmai és gazdasági szempontoknak viszont egyensúlyban, együttműködve kell meghatároznia az egyetem működését.
– Ameddig a – bármiképpen kijelölt – kuratóriumnak túlhatalma van és az egyetemi polgárság által választott szenátus vissza nem kapja alapvető jogait, az autonómia puszta illúzió.
Lelkesen várjuk a megoldást ezekre a problémákra is, hogy az ezer sebből vérző – és valóban megújulásra váró – magyar felsőoktatás, ha a korábbinál látványosabban fejlődő pályára még nem is áll, de legalább az előző szintet újra elérje.
the Freeszfe Society’s statement on the resignation of certain foundation board members
The Freeszfe community would like to alert the public that the resignation of ministers from the board of the foundations managing universities is not enough to restore the institutions’ independence. It is an important step, but only smoke and mirrors if it is the only change.
At almost all universities, the boards have approppriated important powers previously exercised by a Senate democratically elected by the university’s citizenship. The institutions’ independence was trampled into the ground. The operation model based on asset management foundations will not ensure the universities’ freedom until the boards are elected and appointed by the prime minister for indefinite terms.
If foundation-operated institutions are to live up to the centuries-old European ideal of free, independent and autonomous universities, board members must be nominated and elected by the university’s citizens for a definite term. Further, a select committee, also elected by citizens, must have the right to recall, supervise and hold accountable elected board members. Unless the government ensures those circumstances, and until it continues to appoint board members without consultation or a clear set of requirements, the number of ministers resigning barely makes a difference. The next set of appointees will be just as loyal to the powers that be and will fail to represent the interests of the citizenship.
We are excited to see solutions to these problems, and hope that the deeply flawed Hungarian higher education, which truly needs genuine reform, will recover its former levels, even if it cannot be expected to develop at a faster clip than before.
